text forras: http://hu.wikipedia.org/wiki/Anaglif_k%C3%A9pek
Az anaglif képek előállításának eljárását elsőként Wilhelm Rollmann fejlesztette ki 1853-ban Lipcsében, Németországban. Az anaglif eljárás nem minden esetben képes visszaadni az eredeti kép teljes színskáláját. Egyes színek kombinációi, vagy ahhoz közeli színek, mint például a vörös-zöld, valamint a vörös-kék kombinációi helyesek lesznek.Az anaglif képek által visszaadott háromdimenziós térélmény érzékelése kevésbé fárasztó, mint a "párhuzamos-nézés" vagy a "szemtengely-keresztezés" módszerével megtekinthető képeké. Ugyanakkor az említett módszerekkel nem jelentkezik az anaglif technológiára jellemző színveszteség, aminek korrigálása az utóbbi esetében akadályokba ütközhet.különböző színréteggel jelenítenek meg ugyanazon képtérben, így előállítva a mélységérzetet.
A kép alanyát jelentő tárgy jellemzően a képtér közepén helyezkedik el, míg az előtérhez és a háttérhez tartozó térelemek oldalirányban eltoltan jelennek meg. Hasonló hatást tapasztalunk a valóságban is, amikor egy távolabb található tárgyra fókuszálva a látóterünkbe emeljük kezünket, amelyet szintén kettőzve látunk, amíg a távolabbi tárgyra koncentrálunk.
A végeredmény tehát két különbözőképpen színezett képet tartalmaz, egyet-egyet mindkét szem számára. Színkódolt anaglif szemüvegen keresztül nézve a képek kettősége megszűnik, mert az agy látóközpontja a színkitakarás hatására a két szembe érkező különböző nézőpontú képeket térbeliként érzékeli.
Az anaglif képek újbóli virágzása az Internet-en, Blu-ray HD lemezeken, CD-ken, valamint nyomtatásban manapság gyakran közzétett sztereogramoknak köszönhető. Az olcsó papírkeretes vagy műanyagkeretes szemüvegeket pontosan beállított szűrőkkel szerelik fel. A jelenlegi szabvány a vörös és ciánkék színek kombinációja, ahol a vörös tónus a bal oldali csatorna. Az olcsó szűrők a fekete-fehér múltban gyökereznek, amikor ez az eljárás volt a kedvezőbb kényelmi és gazdasági okokból
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése